KönyVV!lág

 John Marrs - The one - A tökéletes pár

Intelligens és agyafúrt történet, amely tökéletesen igazolja, hogy a szerelem akkor sem sima ügy, ha rásegít a tudomány.

"Van az a pont, amikor mindenkinek vállalnia kell a felelősséget azért, amit tett."

 

KIADÓ: Maxim Könyvkiadó Kft.

MEGJELENÉS ÉVE: 2021. - cop. 2018

OLDALSZÁM: 416 oldal

MŰFAJ/TÉMA: váltott szemszögű kortárs krimi

ISBN: 978-963-261-931-6

FÜLSZÖVEGE:

Meddig ​mennél el, hogy megtaláld az igazit?

Nem kell hozzá más, csak egy egyszerű DNS-teszt. Gyorsan mintát vesz az ember, és már össze is párosítják a DNS-párjával – azzal, aki genetikailag neki rendeltetett.

Ezt ígéri egy DNSPárod nevű alkalmazás. Egy évtizeddel ezelőtt egy nagyvállalat bejelentette, hogy megtalálták azt a gént, ami párosítja az embereket a lelki társukkal. Azóta világszerte emberek milliói találták meg a DNS-párjukat. Azonban ennek a felfedezésnek megvannak az árnyoldalai: a teszteredmények miatt számtalan párkapcsolat bomlott fel, és a feje tetejére állították a klasszikus értelemben vett románcot, randevúzást és szerelemet. Öt nagyon különböző ember kap értesítés arról, hogy megtalálták a DNS-párjukat. Mindegyikük hamarosan találkozni fog az igaz szerelmével. De nem mindenki fog „boldogan élni, amíg meg nem hal.” Mert még a lelki társaknak is vannak titkaik. És némelyik bizony sokkolóbb, mint azt bárki sejtené…

Ez a lebilincselő regény bemutatja, hogy még a legtökéletesebb felfedezéseknek is lehetnek súlyos következményei.

VÉLEMÉNYEM:

Az igazi társ, a nagy Ő megtalálása mindenki számára kihívás ebben a mai rohanó világban. A tökéletes pár című John Marrs könyvben is ez a központi téma, e köré épülnek fel azon emberek történetei, akiket az író által megismerhetünk. Mandy és Richard; Christopher és Amy; Jade, Kevin és Mark; Nick, Sally és Alex valamint Ellie és Tim élete külön egymás utáni fejezetekre bontja a művet, megszakítva egymás élettörténetét egy-egy csavart sejtető mondatokkal befejezve azokat. Mindegyik szál izgalmas, mindegyik szál más, de mindegyikben van hasonlóság, ami összeköti őket. Ez a hasonlóság pedig nem más, mint egy alkalmazás, a DNSPárod, amely az eddigi regisztráltak közül megkeresi az adott személy tökéletes társát, azaz a DNS-párját. A szenzációs felfedezésnek és az alkalmazás fejlesztőjének szerelmi életét is megismerhetjük. Ő Ellie, aki az elefántcsonttornyában, másoktól elszigetelve éli mindennapjait, és aki nemcsak jót, de rosszat is kap a világon élő és az alkalmazást igénybe vevők hozzátartozóitól, és, aki immáron 10 éve magányosan várja a saját igazijának a felbukkanását. Mindezidáig semmi jele sem volt, hogy neki is létezne a DNS-párja, de egy napon megérkezik az oly régóta várt e-mail. De vajon mindenki az, akinek mondja magát? Megbízhat-e benne? Tehet-e a genetika ellen, amely oly módon vonzza magához, mint a mágnes? Vagy ez a vonzódás már nem is ezen múlik? Ki valójában az ő tökéletes párja? Tiszta, a szerelem oly felemelő érzésétől hajtott gyöngéd érzelmek kötik őt hozzá, vagy teljesen más indítéka van Ellie közelébe férkőznie? Ells is tisztában van vele, hogy nem mindenki örül a DNSPárod következményeinek, hiszen a felfedezése világszerte ugyan emberek millióit hozta össze, rengeteg párt is szétszakított, ugyanis mielőtt még az alkalmazás elterjedt volna, ők azt hitték, hogy egymásnak teremtették őket, de aztán kiderült, hogy mégsem. Szabadúszó kutatóként a DNS és a depresszió kapcsolatát vizsgálva gondolkodott el azon, hogy vajon tényleg létezik-e szerelem első látásra? Tudósként szkeptikusan állt hozzá ehhez a feltételezéshez. Majd a vizsgálatai rámutattak arra, hogy igen, létezik. Világméretűvé terjesztette ki a kutatását, több ezernyi önkéntes volt már ekkor az adatbázisában, de újra és újra ugyanarra jutott: csak egyvalakivel egyezik meg a génünk. És ez az illető a vizsgált személy DNS-párja, aki iránt mélyebben érez az ember, aki gyakorlatilag a másik felünk.

Számomra a másik érdekfeszítő szál és történet a Christopheré volt, aki egy pszichopata és, akit mindig, akár még önmagával szemben is hajtott a versenyszellem, így a siker érdekében nagyratörő cél kitűzésére volt szüksége, mert ellenkező esetben elveszíti az érdeklődését. Számára ez a cél 30 nő megölése lenne, amely Anglia legnagyobb, felderítetlen gyilkosságsorozatát jelentené. Társkereső applikációk segítségével talált rá végül azokra a nőkre, akik könnyelműen megadták ismeretlen férfiak számára a telefonszámukat, és olykor akár a címüket is. Christopher elgondolkodott azon, hogy nem gondolnak arra ezek a nők, hogy bármi megtörténhet és az adataik akár rossz kezekbe is kerülhetnek? És ekkor támadt az az ötlete, mi lenne, ha az ő kezei lennének azok a rossz kezek? Egy ideje már mélyebben és rendkívüli módon érdekelte, mi hajtja a sorozatgyilkosokat, valamint az is, hogy akik nem valamilyen mentális betegség miatt ölnek, azokra mennyire illenek rá a pszichopaták jellemzői? Ha neki nincs, amitől bekattanjon, akkor lehetséges, hogy csak azért akar gyilkolni, hogy lássa, megússza-e? Azonban minél többet gondolkodott rajta, annál inkább a rögeszméjévé vált, hogy ezt neki magának kell kiderítenie. Így is tett. Sosem érzett még olyan büszkeséget, mint amikor országos hírűvé váltak a tettei. És mivel ő nem volt mohó, sem pedig óvatlan – ellenben aprólékosan kitervelt mindent -, mindig egy lépéssel a rendőrség előtt járt. Úgy tervezte, hogy az utolsó, a harmincadik gyilkosság teljesítésével véget ér a küldetése, és egyszerűen leáll, majd mivel nem akadnak a nyomára, néhány év múlva új nyomok hiányában a többi döglött ügy közé kerül majd ez az ügy is. Eközben viszont belépett az életébe Amy, az ő DNS-párja, aki nem mellesleg rendőrként dolgozik.

„A pszichopaták gyakran nem úgy lesznek szerelmesek, mint az átlagemberek, de ők is lehetnek azok. A pszichopaták jobban szeretnek korlátozott időtartamú szexuális kapcsolatokba bonyolódni, azzal a feltétellel, hogy ők mozgatják a szálakat. Az efféle futó kalandoknak gyakran nincs folytatásuk, mert a szexuális partnerük mohóságát promiszkuitásnak tartják – ugyanakkor saját, hasonló cselekedeteiket könnyen meg tudják magyarázni. Úgy gondolják, hogy ők számos partnerrel bonyolódhatnak szexuális kapcsolatba, megcsalhatják őket, de ha velük teszik ugyanezt, akkor már magasabb rendűnek tartják magukat, akiknek erkölcsi fölényük van. Csak úgy lehet sikeresen kapcsolatban élni egy pszichopatával, ha valakinek sikerül elérnie, hogy ugyanakkora hatalommal és ugyanolyan mértékű befolyással bírjon, mint ő. A pszichopaták heves, tehetséges és szenvedélyes szeretők, de ha kezdettől fogva domináns partnerek, akkor ugyanez a viselkedésforma fog folytatódni. Amikor rájönnek, hogy képesek uralkodni a partnerükön, vagy pedig az kiengedte a kezéből az irányítást, akkor gyakran elveszítik az érdeklődésüket, és máshol keresnek szexuális kapcsolatot. Ugyanakkor vannak olyan pszichopaták, akik élvezik, ha megosztozhatnak a partnerükön a barátaikkal. Számukra a partner egy olyan szerzemény, amit akkor adnak kölcsön, amikor csak jónak látják. (…) Csak úgy virágozhat a romantikus kapcsolat, ha a partner nem engedi meg, hogy manipulálják, és továbbra is megőrzi az önbecsülését.”

Miközben megismerjük a párok életét, amelyek mind-mind fordulatosak és izgalmasak, megállapíthatóvá válik, hogy a DNSPárod alkalmazásának köszönhetően visszaesett a férfiak és a nők elleni családi erőszak is – vagy csak nem merik jelenteni azt, ha a DNS-párjuk terrorizálja őket? Érdekes kérdések és tények merülnek fel a történet olvasása közben, mialatt egyre közelebb kerülünk a végkifejlethez. Ez a lebilincselő regény fantasztikusan mutatja be azt, hogy még a legtökéletesebb felfedezéseknek is lehetnek súlyos következményei. Döbbenetes olvasmány, amely gyönyörűen és izgalmasan megírt mű. Érezhetően lüktet benne a szív és a feszültség! Páratlanul kiszámíthatatlan, szédítő tempójú könyv, melyet a thriller és sci-fi rajongóknak kötelező elolvasniuk!

ÉRTÉKELÉSEM: