2022-es évem összefoglalása a könyvek terén

 "Szeretem a könyvet, mert holt betűiben benne van minden, ami elmúlt, és minden, ami lesz." 

- Fekete István

A tavalyi évhez képest sajnos most jóval később jelentkezem az előző évi összefoglalómmal, de, ami késik, nem múlik, és jobb később, mint soha. 
Az újévi fogadalmaim nem bizonyultak hosszú életűnek, melyet a blogom csendessége, és a gyűlő moly-plecsnik is fájón igazolnak. Az elsőt bánom, a másodikat nem! Idénre így csak azt fogadtam meg, hogy havi szinten igyekszem megcsinálni az olvasási statisztikámat ... talán így jobb is.
A 2021-es évi összefoglalómban már beszámoltam arról, hogy a könyvek szeretete régmúltra nyúlik vissza az életemben, amely érzés azóta sem szűnt meg létezni a szívemben. Sőt! Évről-évre a könyvek szárnyán rengeteg csodás történettel gazdagodom ...

Nézzük is, hogy 2022-ben miket olvastam, és, mely olvasmányok voltak közülük az igazán kiemelkedőek. 

2021 decemberének végén a jövő évre vonatkozólag 95 darab könyv elolvasását terveztem, ismét megkockáztatva azt, hogy sikerül-e megugranom a '20-as évem teljesítését, mely évet 89 könyvvel zárhattam le. 2021-hez képest most eme irányú célomat meg tudtam valósítani, melynek nagyon örültem, hiszen 2022-ben 102 művet olvastam el. Oldalszámilag a 102 kötet 27.928 oldalt jelentett, melyből átlagot vonva megállapítható, hogy ~270 oldalas könyveket forgattam a múlt év folyamán, mely majd a bontásban is jól meg fog mutatkozni. Ezek a számok 2021-ben a következőképpen alakultak: 75 darab könyv, 24.558 oldallal, amely átlagosan ~320 oldalas műveket jelentett. Az évből két hónapot emelnék ki: amikor a legtöbbet, és amikor a legkevesebbet olvastam. 

Az elolvasott könyvek számának tekintetében októberben olvastam a legtöbbet (13 könyv), és szeptemberben a legkevesebbet (5 könyv). Az olvasott oldalak száma alapján azonban a legtöbbet januárban (3022 oldal), míg a legkevesebbet februárban (1576 oldal) bújtam a könyveket.

2022-ben összesen 6 olyan napom volt, amikor nem volt időm olvasni, a többi napokon, még a legfáradtabb estéken is tudtam olvasni pár oldalt (szó szerint!).

Az előző évben olvasott könyvek közül 63 könyv kapott tőlem öt csillagot (61,8%-os arány), míg 2021-ben ez az arány mindösszesen 52%-os volt, a 75-ből 39 könyvet értékeltem öt csillagosra. 

2022-es évi öt csillagot kapott olvasmányaim, olvasási sorrendben a következőek voltak: 

• Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei II.,
• Blue Balliett: A Vermeer-rejtély,
• Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya,
• Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát,
• Szabó Borbála: A János vitéz-kód,
• Jennifer Chambliss Bertman: Könyvvadászok,
• Ludányi Bettina: Festménybe zárt lelkek,
• Berg Judit - Kertész Erzsi: A négy madár titka,
• Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye,
• Wladislaw Szpilman: A zongorista,
• Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet,
• Eric Knight: Lassie hazatér,
• Chris Carter: A keresztes gyilkos,
• Max Manning: Én, a gyilkos,
• Kate Hewitt: Szerelem a múltból,
• Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia,
• Lontai Léna: Könnyező liliomok,
• Chris Carter: Kivégzés,
• Agatha Christie: Öt kismalac,
• Julie Clark: Az utolsó járat,
• Mary Chamberlain: A dachaui varrónő,
• Fiona Valpy: Emlékek tengere,
• Gill Thompson: Csillagokban írt sorsok,
• Trux Béla: A torony titka,
• Chris Carter: Vadász,
• Fiala Borcsa: Bűntény a Dunán,
• Bauer Barbara: Az idegen,
• Felix Salten: Renni,
• Chris Carter: A halál szobrásza,
• Wéber Anikó: Az ellenállók vezére,
• Nyáry Krisztián: Így szerettek ők,
• Jojo Moyes: Áradó fény,
• Csukás István: Nyár a szigeten,
• Mészöly Ágnes: A királyné violája,
• Baár Tünde: A mezítlábas grófnő,
• Alan Gratz: A végső megoldás: a remény,
• Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.,
• Serena Valentino: Ki a legszebb?,
• Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai,
• R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton,
• Nyáry Krisztián: Igazi hősök,
• Zágoni Balázs: A Gömb,
• Elisabetta Gnone: A különleges utazás,
• Kertész Erzsi: A hógömb fogságában,
• Soren Sveistrup: A gesztenyeember,
• Guillaume Musso: Ott leszel?,
• Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony,
• Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél,
• Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony,
• Bálint Ágnes: Cimborák,
• Bálint Ágnes: Labdarózsa,
• Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme,
• Bálint Ágnes: Lepke az írógépen,
• Bálint Ágnes: Vízitündér, vízimanó,
• Bálint Ágnes - Németh Ágnes: Kukori és Kotkoda - Születésnapi szemétdomb és más történetek,
• Bálint Ágnes - Németh Ágnes: Kukori és Kotkoda - A végtelen giliszta és más történetek,
• Harsányi Zsolt: Petőfi,
• Fábián Réka: Az én titkos Velencém,
• Colleen Hoover: November 9.,
• Colleen Hoover: Regretting You - Elrontott életek,
• Vi Keeland: Hívatlan vendég,
• Budai Lotti - Zubor Rozi: Micsoda anyák voltak!,
• Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros,

melyekből kiválasztottam az ÖT LEGJOBBAN KEDVELT olvasmányomat. Csillagos ötöst kaptak tőlem a következő fantasztikus művek:

• Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye,
• Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai,
• Colleen Hoover: November 9.,
• Vi Keeland: Hívatlan vendég,
• Antonio Iturbe: Az auschwitzi könyvtáros.

Az olvasmányaim közül a legnagyobb csalódást Mónica Gutiérreztől A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című mű okozta, hiszen a hatalmas hype ellenére számomra nem hozta el azt az érzést, amit sokak éreztek a kötet kapcsán. Értékeltem benne a könyvek iránti szeretetetet, de a cselekménye számomra majdnem egyenlőnek tűnt a nullával, mindamellett, hogy a szereplőit túl egysíkúnak tűntek [nekem], ezért unalmasnak találtam a könyvet. Kedves és aranyos kis történet volt, de semmi több. Kicsit többet vártam volna el, sajnos azonban csalódnom kellett, annak ellenére, hogy rajongom az ilyen jellegű könyvekért.

Kellemes meglepetést okozott azonban Lontai Léna könyve, amely a Könnyező liliomok címet viseli. Kegyetlenül őszinte és valóságos történet volt ez a mű, amelyet letehetetlennek éreztem, hiszen minden fejezet után még egyet muszáj volt elolvasni. Borzasztóan nehéz témát dolgoz fel, sajnos azonban korántsem egyedi sors ez. Az alkohol rengeteg család életét tette és teszi tönkre napjainkban is, amely nem minden esetben, de többségében erőszakkal társul, a fájdalmak és a lelki terror elhallgatása mellett. A téma borzalma ellenére az írónő mégis nagyon szép stílusban, választékos szókinccsel, olvasmányos írta meg ezt a leírhatatlan, megrázó történetet. Alig várom, hogy elolvashassam a szerző másik könyvét, a Sebzett pillangót.
Összefoglalva: úgy gondolom és érzem, jó olvasmányaim voltak 2022-ben is, főként azért, mert kevés könyv okozott csalódást a vártakhoz képest.
És most következzenek a statisztikai adataim az olvasás és a könyvek terén.
TERJEDELEM SZERINT az olvasásaim a következőképpen alakultak:

• 10 darab 100 oldal alatti,

• 14 darab 100 oldal feletti,

• 27 darab 200 oldal feletti,

• 42 darab 300 oldal feletti,

• 8 darab 400 oldal feletti, és

• 1 darab 500 oldal feletti

könyvet olvastam el az év folyamán, melyeknek ÁTLAGÉRTÉKELÉSE 4,7 csillagosra sikeredett.

LEGRÖVIDEBB IDŐ ALATT Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket című könyvét olvastam el, amely egy gyönyörűen illusztrált, csodálatos meseregény, mély és tartalmas mondanivalóval. Elfogultan, de úgy gondolom, hogy ebben a történetben minden könyvtárosnak az álma megjelenik. A mű fantasztikusan varázslatos 52 percet adott számomra. 

Ezzel szemben a LEGHOSSZABB IDEIG TARTÓ olvasásom Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél - 125 szerelmes levél és története című könyve volt, amelyet lassan, napi 2-3 levéllel és történetével haladva olvastam, amely így 38 napot ölelt fel. A többi művéhez hasonlóan ez is egy bámulatos, összeszedett kötete az írónak, akivel volt szerencsém az Országos Könyvtári Napok keretében találkoznom, és beszélgetnem. Felkészülés gyanánt is bújtam a könyveit, melyek rengeteg ismeretet adtak át nekem. Persze, rettenetesen izgultam a találkozás miatt, hiszen egy egész délutánt tölthettem vele. Nagyon kifinomult személyiség, hatalmas tudással, akit nagyon tisztelek, és bármeddig elhallgatnám a történeteit. Bízom benne, hogy lesz alkalmam még találkozni vele. 

A statisztikai adatok szempontjából felvetődött bennem az is, hogy vajon mely nemzetiségek íróitól olvastam a legtöbbet? Az olvasmánylistámat áttekintve, megállapítottam, hogy a tavalyi évben is első helyen végeztek a magyar szerzők! 

NEMZETISÉGEK SZERINT a következőképpen teljesítettem: 

• Első helyen a magyar alkotók végeztek: 39 magyar író 60 művét (57,1%) olvastam (voltak dupla szerzős művek is). 2021-ben ez az arány 45,3% volt, így ezt is sikerült túlszárnyalnom!
• A második hely az amerikai szerzőké (17,1%) lett, tőlük 18 kötetet olvastam. 
• A dobogó legalsó fokán pedig az angol írók (12,4%)  végeztek, 13 művel.
  

Úgy tűnik ez 2021-hez képest nem változott, hiszen a rangsor akkor is ez volt.

2022-ben a változatosság kedvéért olvastam még brazil, dán, francia, lengyel, német, norvég, olasz és spanyol alkotóktól is.

NEMEK SZERINTI felosztás akapján

• női szerzőktől 76 könyvet olvastam, amely 72,4%-ot, míg
• férfiaktól 29 művet olvastam, amely 27,6%-ot jelentett.

A 2019 óta vezetett statisztikai adataim is azt támasztják alá, hogy többségében női szerzőktől olvasok.

Érdekelt az is, hogy mennyi könyvet forgattam a kortársaktól, így ismételten végigböngésztem a listámat, amelynek során összeszámoltam, hogy az élő és a már elhunyt íróktól olvasott kötetek arányát.

• élő szerzőktől 80 könyvet (76,2%),
• elhunyttól pedig 25 művet (23,8%) olvastam.

Ezt követően olvasmányaimat KIADÓK SZERINT is csoportosítottam, ugyancsak egy képzeletbeli dobogót létrehozva ezáltal.

Dobogós helyezettek: 

• az első helyen a Móra Könyvkiadó 13 könyvvel,
• a második helyen az Álomgyár Kiadó 12 kötettel, míg
• a harmadik helyen a General Press Kiadó végzett 7 művel.

Természtesen a számok is azt bizonyítják, hogy más kiadóktól is olvastam, így:

• az Alexandra Kiadótól - 3,
• az Animus Kiadótól - 2,
• a Bona Kiadótól - 1,
• a Cartaphilus Kiadótól - 2,
• a Ciceró Kiadótól - 1,
• a Corvina Kiadótól - 5,
• az Európa Kiadótól - 5,
• a Főnix Könyvműhelytől - 1,
• a Holnap Kiadótól - 5,
• a Jaffa Kiadótól - 2,
• a Kalliopé Kiadótól - 1,
• a Kolibri Kiadótól - 1,
• a Kossuth Kiadótól - 2,
• a Könyvmolyképző Kiadótól - 4,
• a K.u.K. Kiadótól - 1,
• a Libri Kiadótól - 3,
• a Maecenas Kiadótól - 3,
• a Manó Könyvek Kiadótól - 5,
• a Maxim Kiadótól - 2,
• a Menő Könyvek Kiadótól - 2,
• a Művelt Nép Kiadótól - 1,
• a Napkút Kiadótól - 1,
• a Newline Kiadótól - 2,
• a Next21 Kiadótól - 1,
• az Osiris Kiadótól - 1,
• a Pagony Kiadótól - 6,
• a Park Kiadótól - 1,
• a Partvonal Kiadótól - 1,
• a Pioneer Kiadótól - 1,
• a Santos Kiadótól - 1,
• a Scolar Kiadótól - 1,
• a Studium Plusz Kiadótól - 1, és 
• a Tintató Kiadótól - 1 könyvet olvastam el.

A kiadók sokszínűségéből adódóan sejthető, hogy nem csak felnőtt szépirodalmat forgattam a tavalyi év során. Eszerint:

• 12 mesekönyvet (11,8%),
• 33 ifjúsági olvasmányt (32,3%),
• 51 felnőtt szépirodalmi művet (50%), és
• 6 felnőtt szakirodalmi kötetet (5,9%) olvastam el.

Megnéztem továbbá azt is, hogy milyen arányban forgattam könyvtári, kölcsonkapott és saját könyveket. 

Ennek tükrében a számok következőképpen alakultak:

• 69 könyvtári (67,7%),
• 10 kölcsönkért (9,8%), és
• 23 saját (22,5%) művet olvastam 2022-ben.

Az egyre jobban teret hódító e-könyvek világában figyelembe vettem azt is, hogy a múlt évi olvasmánytermésből mennyit olvastam e-formátumban, főként miután nekem is van e-book olvasóm, amelynek olykor éreztem és élvezhettem is az előnyeit. Az összegzésem alapján azonban látható, hogy még mindig inkább a hagyományos könyvek élveznek prioritást nálam, hiszen

• 95 könyvet olvastam hagyományos papíralapon (93,1%) és
• 7 művet e-formátumban (6,9%).

2021-hez képest tehát kevesebbet olvastam az e-book olvasón, hiszen akkor 66-9 volt az arány.

Kíváncsiságom idén még arra is kiterjedt, hogy megvizsgáljam a KIADÁSI ÉV SZERINTI olvasásaimat is, így megtudva azt, hogy mely könyv volt a legrégebbi kiadású, amelyet a tavalyi év során olvastam.

• 2022-es - 17 (16,7%),
• 2021-es - 18 (17,6%),
• 2020-as - 14 (13,7%),
• 2019-es - 10,
• 2018-as - 5,
• 2017-es - 6,
• 2016-os - 4,
• 2015-ös - 3,
• 2014-es - 4,
• 2013-as - 1,
• 2012-es - 2,
• 2010-es - 3,
• 2007-es - 1,
• 2006-os - 1,
• 2005-ös - 2,
• 2003-as - 1,
• 2002-es - 1,
• 2001-es - 2,
• 1999-es - 1,
• 1998-as - 2,
• 1986-os - 1,
• 1985-ös - 1,
• 1984-es - 1, és 
• 1980-as kiadású műből 1 könyvet olvastam.

Tehát a legrégebbi kiadású kötet, melyet 2022-ben olvastam, az Agatha Christie: Gyilkosság az Orien expresszen című műve volt, amely 1980-ban jelent meg az Európa Kiadónál.

Végül hozom a kedvenc idézeteimet is az évből, melyek meghatározóak voltak számomra:

"Minden, amire valaha vágytál, a félelem másik oldalán van." 

- Julie Clark: Az utolsó járat

"Ugyanis úgy gondolom, hogy minden elolvasott könyv hozzátesz valamit az életünk történetéhez, és olvasás közben mi is hozzátesszük a saját gondolatainkat a megírt történethez." 

- Fábián Réka: Az én titkos Velencém

"Emberekkel lenni könyv nélkül olyan, mint pótkerék nélkül biciklizni vagy karúszó nélkül úszni."

- Tracy Rees: A vidéki templom titkai

A 2022-re vonatkozó elhatározásaim közül végül csak az valósult meg, hogy több ifjúsági művet olvastam, mint annak előtte. A többi sajnos dugába dőlt, és ahogyan írtam is a legelején nem sok mindent fogadtam meg az idénre, fő a spontaneitás! Bár az olvasmánylistám egy időre megvan... bízom benne, hogy sok fantasztikus történettel gazdagodom 2023-ban is!

2023-ban is minden kedves betűfaló könyvmolynak kellemes utazást kívánok a könyvek szárnyán! 

Bauer Barbara: A szív szabadságharcosai

 

"A lelked mélyén, a szíved ölelésében,
a gondolataid örvényében lehetsz
igazán önmagad.
Ott vagy a legszabadabb!"

  Kiadó: Jaffa Kiadó

  Megjelenés éve: 2022

  Oldalszám: 382 oldal

  Műfaj/téma: történelmi-       romantikus regény

  ISBN: 978-963-475-583-8

Fülszöveg:

Lili és Bálint története az 1848-as szabadságharc idején játszódik. De játszódhatna száz évvel korábban, vagy akár ma is. Mit érnek az érzéseink, ha nem éljük meg őket, a gondolataink, ha nem hallgatunk rájuk? Mit ér a szabadságunk, ha a lelkünkben rabok vagyunk?

Ahogy 1848 tavaszán szerte Európában a hangjukat hallatják a szabadságharcosok, úgy érti meg Lili is elfojtott vágyait.

BAUER BARBARA 1974-ben született, azóta él Etyeken. Írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei, a Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát. Írt életregényeket, köztük gróf Wenkheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát, Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel.

Véleményem: 

Bauer Barbara írónő munkásságát és személyiségét nagyon szeretem, az egyik legcsodálatosabb ember, akit megismerhettem. Történeteit olvasva mindig elvarázsolódom, egy másik dimenzióba kerülve szinte hallom a hangját, ahogyan elmeséli az adott könyvet. Csodálatos gondolatait gyönyörűen megfogalmazott mondatokban tárja olvasói elé. Mindig elcsodálkozom milyen kedves, odaadó és fantasztikus személyiség is ő, amely minden művén keresztül érezhetővé válik.

Bauer Barbara igazán termékeny írónő, mint azt ahogyan a könyv fülszövege is már érzékelteti számunkra. 17. papíralapú gyermeke a Szív szabadságharcosai című könyve, melynek megjelenését ugyanolyan meghatottsággal és izgalommal várta, mint az előzőekét.

Az írónőnek e művében E/1-ben, Lili szemével és szívével ismerhetjük meg saját és családja életét, az adott kor történelmi hátterét, törekvéseit. A könyv vázát mégsem a történelmi múlt, hanem Lili személyes szabadságharca adja, melyben a szívében érzett tiltott szerelemmel küzd meg, önmaga előtt is felvállalva mindennek az érzésnek a csodálatos kivetülését, veszélyét és következményeit.

Emília makacs lányként olykor gyerekesnek tűnhetett a történet során, de sok hasonlóságot felfedezve, én inkább közösséget éreztem vele, mintsem elítéltem volna tetteit, amelyek ritkán azért engem is bosszantottak. Magányosnak tarthatták sokan, úgy vélem, és vélte ő is, de magányos csak az lehet, aki nem szeret egyedül lenni, így ebben is tökéletesen egyetértettem vele. Gondolatai, amelyek olykor összekuszálódtak, folyamatosan jártak, melyek elől szívesen elmenekült volna ő is, habár ez, mint tudjuk, lehetetetlen, így ezt ő sem tehette meg. Valami fontosnak szeretett volna a része lenni, de nem tudta megérteni és elfogadni, hogy mitől és miért féltik őt, miért tartják vissza és, miért kezelik még mindig gyerekként, miközben neki nagyratörő álmai vannak... de vajon valóban a forradalom és az ország szabadságának kivívása vonzotta, vagy ahogyan Bálint is rámutatott, önnön rabláncainak lerázása volt a célja? Szabadságának elérését többféle módon kezdeményezte, nem sok sikerrel. Habár egyetemre nem engedték, édesapjánál sikeresen elérte azt, hogy házitanítójával bármit tanulhasson, amihez csak kedve támad. A birtok ügyeibe ugyan nem engedte, hogy belefolyjon, de azt belátta, a természet ugyanolyan módon vonzza Lilit, mint őt, és az állatokhoz is -főként a lovakhoz- különösen jó érzéke van. Mindemellett céltudatos, melyet a szülők inkább engedetlenségnek és önfejűségnek, testvérei pedig dacosságnak tekintettek a történetben. Konok, rendíthetetlen és gyors észjárású, kitartó és bátor jellem. Kitartását az is jól mutatja, hogy kutatja családja múltját, melynek célja az volt, hogy alátámassza elméletét, mely szerint szüleinek ő nem édesgyermeke. A család múltjának egy részét homály fedi, és ő addig nem nyugodott, amíg így vagy úgy, de bizonyosságot nem talált a titkok nyitjára és az igazságra. Aztán elérkezett szívében a megdöbbentő felismerés, amely egy -szintén Bálint által- elejtett mondat következményeként bújt elő kérlelhetetlenül a mélyből. 

"Csukott szemem alatt könny mardosott. 
Majd szétvetett a fájdalom, de még azt sem tudtam, miért. Derengő, ismeretlen érzés kerített hatalmába. A szívemig hatolt, a torkomban dobogott, az ereimben folyt, szétáradt a testemben. Szédített, mélyről jött, mintha nem is az enyém lenne. Mintha belém szállt volna valami ismeretlen. (...) 
De ekkor már nem volt sehol, elveszett az illúzió, és ott maradt helyében a felismerés. 
Megint kiszáradt a torkom, de ezúttal elmaradt a többi érzés. Hogy történhetett ez meg velem? 
Bűnösnek éreztem magam. Hogy tehettem? Egész testemben remegtem, a torkomat szorította, a halántékomat feszítette a kétségbeesés."
Az egész egy röpke pillanatig tartott, nem tovább. 
Folytak a könnyeim, mosolyogtam, sírt a lelkem, rá gondoltam. Még sosem éreztem ehhez foghatót. (...) 

Ez a tudatosulás olyannyira lehetetlen és bűnös volt számára, hogy belebetegedett. Fájt a lelke és a szíve mindazért, amiről nem tehetett, hiszen akaratlanul virágzott ki benne ez az érzés, melyől akaratának minden bevetésével szabadulni próbált, megharcolva saját harcát önmaga és családja békéjének érdekében, mindhiába. Bálint atyai jó tanácsát megfogadva -miszerint az ember a lelke mélyén, a szívében és a gondolataiban lehet csak  igazán önmaga, ott, ahol nincs számonkérés, szégyenérzet, és megfelelés, hiszen nem kell elszámolnia senkinek, csak önmagának- jött rá, miről is szól valójában a szabadság. A Szent Korona rejtett helyét meghatározó titkos térkép mellett újabb közös titkuk lett a fiataloknak Lili által, aki kiöntötte szívét, nem is gondolva arra, hogy megértésre talál majd.

A történelem viharai mellett a lélek szabadságharcát is gyönyörűen ábrázolja e mű. Olyan fontos kérdésekre mutat rá szereplőin keresztül az írónő, hogy mi, olvasói, képesek lennénk-e megélni a boldogságot, ha látnánk szeretteink fájdalmát tükröződni szemeikben? Olvasva a történetet mindannyian gondolunk valamire, elgondoljuk, hogy vajon Lilinek mit kellene tennie, vagy mit tehetne, és ezt mi hogyan ítéljük meg. Egyetértünk vele, vagy elítéljük őt? És azon gondolatok, melyek ilyenkor megfordulnak fejeinkben, már rá is mutatnak arra, mi az, ami számunkra fontos(abb). Érdemes-e egyáltalán az olyan rejtélyek felfedése, mely ugyan számunkra fontos, másoknak viszont sebeiket tépjük fel vele? Lili száműzetésének valódi okára is fény derült ezáltal a könyv végén, mely, mint kiderült a múltban való kutakodása miatt vált szükségessé, gátat szabva és elcsitítva lelkének viharát, mely mindenki lelki békéjét felbolygatta, fényt derítve a nagy titokra viszont megtisztíthatta a hosszú évek titkolózásának mocskától, tisztázva a félreértéseket, megmutatva a vérségen túli tiszta, önzetlen szeretetre. A szeretetre, amely őszinte, és amely miatt az ember képes az önnön érzelmeinek háttérbe szorítására.

Fontos üzenete a műnek, hogy az ember addig nem szabad, amíg nem vállalja fel a gondolatait, nemcsak más, hanem saját maga előtt sem, és nem csak a szerelem terén, hanem bármilyen más téren, akkor saját magunkat börtönüzzük be. Ha nem merünk bátran gondolkodni, bátran és szabadon érezni, akkor hogyan is ismernénk meg önmagunkat? Lili erős jellem, hiszen rengeteg terhet cipelt és viselt el, mivel a szerelem mellett egy családi rejtély is foglalkoztatta, mindig hasonlóságokat és különbségeket keresve és találva. Magasságokat és mélységeket élt meg, mely megteremtette számára a harmóniát, megmutatva neki azt, hogy a rossz után milyen megbecsülni a jót, megtartva azt az értékrendet és neveltetést, amelyben felnőtt.

"Két kalitka, két madár, külön dalolnak,
de örökké hallják egymás gyönyörű énekét."

Aki lelki felfrissülésre vágyik, amely feltölti és simogatja, mindenképpen olvasson Bauer Barbarától! Bízom benne, hogy egyszer minden magyar ember kezében megfordul egy-egy kötete, rabul ejtve szívét, lelkét!

Kedvenc idézeteim:

"Gyertyám fényénél hosszasan nézegettem a könyvek gerincét, amik így, különösen a vászonra nyomott arany betűk, egészen különösnek látszottak. Mintha élnének, úgy mozogtak a láng vibráló fényében. Mindig szerettem a kötetek hangulatát, a betűk összemosodó képét, a lapok illatát, a könyvek történetét. Különösen azokét, amik már sok-sok kézben megfordultak. Gyakran elképzeltem, hogy a régi könyvek nemcsak mesélnek, hanem látnak is. Lapról lapra megfigyelik, aki olvassa őket. Megfigyelik arcuk játékát, a szemük fényét. Meghallják nevetésüket, elakadt lélegzetüket, látnak könnyeket, vagy éppen merengő pillanatokat. Azt gondoltam, mire az olvasó a könyv végére ér, és megismeri a lapokon kibontakozó történetet, ő is a könyv része lesz, és amikor egy-egy ilyen régi kötetet felütök, találkozom mindnyájukkal. Mert valamit ők is otthagynak a lapok között."

"- A szabadságharcot elveszítettük, de van valami, amit nem vehetnek el tőlünk - néztem először anyámra, majd a nővéreimre. - A hangunkat, amelyen a Szózat szól, a szívünket, amely magyarul dobog. A magyar ételeinket, festőinket, a történelmünket."

"Lili a magyar nemzet csak úgy menthető meg, ha az anyanyelvén szólhat. Ha kimond egy magyar szót, a kezét nyújtotta ki, és csak az nyúl érte, aki érti. Erre az összefogásra van szükség, a kezekre, a hangokra, arra az ezeréves múltra, amit csak mi értünk. Olyan természetes ösztön ez, mint az élni akarás. Ha nem így lenne, már rég elveszítettük volna."

"Csatát vesztettem, miközben a legnagyobb harcot vívtam meg. De képtelen voltam a győzelem mámorát élvezni. Fájt a szívem. A szívem, amely legyőzte a gondolataimat, az akaratomat, a józanságomat, a belém nevelt elveimet, önmagamat. Sajgott a szívem, amely felkorbácsolta a vágyaimat és megnyitotta a lelkemet."

Értékelésem:

 

Csernovszki-Nagy Alexandra: Mimi regénye

Régóta nézegettem már az írónő könyveit, de eleddig nem olvastam tőle... és milyen kár, de mégis milyen jó, hogy végre sorra kerülhetett Mimi regénye, hiszen egyszerűen csodálatos és magával ragadó gyönyörű történetet olvashattam, új kedvencet avatva!

A könyv adatai:

Kiadó: Newline Kiadó

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám: 588 oldal

Műfaj/téma: XIX. századi romantikus családregény

ISBN: 978-615-618-2753

Fülszöveg:

"Nem tudtam megszólalni... teljesen kipirultam. Akkor jöttem rá, hogy én szeretem ezt az embert. Teljes szívemmel."

1834-1849

A történet kezdetén a 19 éves Gyarmaty Mimi családja védőszárnyai alatt él. Életének minden pillanatát meghatározza az a tény, hogy férjhez kellene mennie. Ő azonban ennél többre vágyik, bár maga sem tudja miért, de nem tud azonosulni a kor elvárásaival.

Mimi élete akkor bolydul fel igazán, amikor felbukkan a városban a léha életet élő Békefy Gábor, ki olyan érzéseket ébreszt fel a lányban, melynek létezésében ő maga sem hitt. A regényben végigkísérhetjük Mimi felnőtté válását, döntéseinek következményeit, családja életét és egy mélybe repítő, de egyúttal felemelő szerelem történetét is.

Mindezt egy olyan izgalmas korban, amikor Magyarországon óriási változások történnek. Mimi szemén át láthatjuk a reformkori történéseket, a nagy pesti árvíz pusztítását, s azokat az eseményeket, melyek végül az 1848-1849-es szabadságharchoz vezetnek.

Mimi és a családja hogyan vészeli át ezeket az időket? A lány meglelheti a szerelmet egy korhely oldalán? S a férfi képes a változásra?

Mimi regénye egy XIX. századi romantikus családregény, melyet átsző az erős testvéri szeretet, a mindenen átívelő szerelem, s a remény, hogy minden helyzetből s nehézségből van kiút, csak meg kell találni miért érdemes tovább élni. S a történet szereplői miből másból is meríthetnének erőt, mint az egymás iránti szeretetből?

Véleményem:

Nagyon megkedveltem a regényt, nehéz tőle és belőle el -, illetve kiszakadnom. Mimi elszántsága, tisztán látott életelképzelése megingathatatlan maradt mindvégig, amely rendkívül imponáló volt, főként azért is, mert az akkori normával teljesen szembement. Ő mégsem hódolt be senki akaratának, higgadtan, megfontoltan kezelte az emiatt rázúduló konfliktusáradatot is. Mimi egy erős nő volt egy változásban lévő országban, egy olyan korban, amelyben mindez természetesen megvetendőnek bizonyult, hiszen a lányoknak, asszonyoknak kijelölt feladataik és útjuk volt, melynek letéréséről merészségre, bátorságra, tartásra volt szükségük mindazoknak, akik kitartottak elképzeléseik mellett. Szívét követve azonban makacssága sokszor bajba keverte őt, mely számtalan félreértéshez vezetett. Kérők sokaságait utasította vissza szülei, főként édesanyja a későbbiekben pediglen bátyja bosszúságára, akik semmiképpen sem szerették volna azt, hogy vénlány maradjon. Szépsége vitathatatlanul meghódította a férfiszíveket... az övé azonban a legnagyobb titokban csakis egy úriemberért dobogott. Hosszú évek dacára sem sikerült kitörölnie őt a szívéből, ezt az elhatározását az események és az úr időnkénti feltűnése sem segítette. Játszadozások, majd az érzelmek elleni háborúk elvesztését követően úgy tűnik, bekövetkezhet az oly régóta vágyott szerelmük beteljesülése, azonban a sors - vagy más? - közbeszólt... mindezek ellenére továbbra is tagadhatatlanul vágyakozást éreznek egymás iránt. A történelem viharában azonban - nagy szomorúságomra - csak egy kis idejük maradt... titkuk pedig végül napvilágot látott, de mindehhez már késő volt. Mélységek és magasságok könyve ez a történet. Mosolygott és sírt a lelkem értük. Mindemellett rajongom ezért a korért, így ez a tény is, hogy ekkor játszódik a mű cselekménye, mindenképpen hozzáadott. Imádtam az írónő lábjegyzeteit is, melyekből hoznék párat, számomra érdekesek voltak mind művelődéstörténetileg, mind történelmileg:

• puffos ruhaujj: "Akkortájt a széles sonkaujjak divatja hódított. Ezek méretét sokszor úgy érték el, hogy a vállrészt apró tollpárnákkal tömték ki, vagy dróttal merevítették."
• dingote: "Szalonkabát. Térd alá érő, ünnepélyes fekete férfiöltöny."
• korhely: "Léha életet él, részegeskedik, mulatozik, dorbézol."
• pelerin: "A szélesedő, bő ujjú ruhákra a hölgyek nem tudtak ujjas kabátot felvenni, így hűvösebb napokon hosszú, ujjatlan köpenyt, pelerint is viselhettek."
• táncrend: "A táncolni vágyó hölgyek kis füzetecskét rögzítettek vékony zsinórral a karjukhoz, övükhöz vagy a legyezőjükhöz, melybe szorgosan beírogatták, melyik táncot kivel ropják."
• keringő: "A keringő sokáig mélységes felháborodást váltott ki az emberekből. Az a tény, hogy egy férfiember közel tartott magához egy nőt, aki nem a felesége, sokáig szinte szította a kedélyeket."
• rövidnadrág: "A fiúk csak 14-15 éves koruktól hordtak hosszúnadrágot."
• taft: "Sűrűbb, tartósabb szövet volt, így az ebből készült ruhákat kinti viseletként is hordhatták a hölgyek, nem úgy, mint a selymet vagy az atlaszt."
• lornyon: "Orra illeszthető szemüveg."
• Hídegylet: "Gr. Széchenyi István 1832 februárjában alapította meg a Hídegyletet, melynek feladata a hídépítés problémamentes véghezvitelének biztosítása volt, mind gazdasági, mind politikai értelemben."
• könnyed ibolya illat: "Egyre szélesebb körben terjedt el a parfüm használata a 18-19. században. Kezdetben a férfiak és a nők ugyanazokat az illatokat használták. Leginkább az olyan könnyed illatokat részesítették előnyben, mint a rózsa, levendula vagy az ibolya. Csak a 20. században választották szét a parfümöket férfi és női típusokra."
• fűző: "Akkortájt az elegáns megjelenés eléréséhez sok férfi karcsúsította fűzővel a derekát. A mellényszerű fűzőt derékon behúzták, így a has lapos lett. A fűző pedig a mellkas felső részébe nyomta a levegőt, ezzel kialakítva a jellegzetes S alakot. A szűk pantalló divatja idején voltak olyan piperkőc férfiak, akik szép formájú művádlit is kötöttek a lábukra."
• Törvényszéki Tudósítások: "Kossuth Lajos 1836-37 között szerkesztette az újságot, ami miatt 4 év börtönre ítélték."
• Anna: "1825. július 26-án rendezték meg az első Anna-bált Szentgyörgyi-Horváth Fülöp János fogadójában a házigazda leánya, Anna Krisztina tiszteletére. A lány azon az estén ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki egyike volt az 1849. október 6-án kivégzett vértanúk egyikének."
• savanyúvizes-kút: "Balatonfüredet kezdetben nem a Balaton, hanem a savanyúvíz-kút tette híressé, melyet a 19. századtól kezdve nagy számba kerestek fel a gyógyulni vágyók."
• pusztítás: "Az árvíz óriási pusztítást okozott, 153 halálos áldozatot szedett. Pesten 2281, Budán 204, Óbudán 395 ház dőlt össze. Jelentősen megrongálódott 1363 épület. A legnagyobb károkat Pest három külvárosa, a Teréz-, a József - és a Ferencváros szenvedte el."
• Krisztusfa: "Podmaniczky Frigyes báró emlékiratai szerint az első karácsonyfát az ő drezdai születésű, evangélikus vallású édesanyja állította Pest-Budán az 1820-as évek végén."
• első vasútvonal: "1846. július 15-én József nádor és felesége nyitotta meg a 33 kilométer hosszú vonalat Pest és Vác között."

A könyv borítója egyszerűsége ellenére is egyszerűen káprázatos, semmi hivalkodás, mégis megragadja az ember szemeit, elgondolkodtatva azon, mégis milyen története lehet ennek a hölgynek, és milyet szánt neki az írónő?

A borítón túllépve kinyitva a könyvet már az első oldal első mondata elvarázsolt, már akkor tudtam, hogy teljesen elveszek majd a műben.

Első mondat:

"Lelkem lángoló dallamát, szívem heves dobogását csak a természet csendje tudta megnyugtatni."

Leírása magával ragadó, történetvezetése pedig lenyűgöző, így könnyen belefeledkeztem a könyvbe, észre sem véve a percek, sőt sokszor az órák telését.

Köszönöm az írónőnek, hogy részese lehettem ennek az érzelmes és szívszaggató műnek, megismerve a nevét, mely garancia a tartalmas időtöltésre.

Ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a történelmi-romantikus családregényeket, és az igényes magyar kortárs műveket! 

Értékelésem: 

Kemendy Júlia Csenge: Tündérfürt utca 12. 1-2. rész

 A véletlen folytán a moly.hu-n bolyongva találtam rá Kemendy Júlia Csenge írónő felajánlott lehetőségére, amelynek a történetei megismerése után is nagyon örülök, hiszen nem is egy, hanem kettő - a Tündérfürt utca 12. elnevezésű sorozat első, és még megjelenés előtt álló második részét olvasva - csodálatosan aranyos, varázslatos, és fontos mondanivalót közlő, a molyon a tagok ajánlása alapján 7 éves kortól javasolt, találó címekkel rendelkező fejezetekre bontott, Nagy Bettina színes illusztrációt tartalmazó, három kis barát kalandjait ismerhettem meg, melyet ezúton is nagyon szépen köszönök az írónőnek.

Megjegyzés: a háttérrel rendelkező szövegrész spoiler-t tartalmaz!

A Tündérfürt utca 12. 1. része Az Anyacsalogató Hadművelet címet viseli.

Kiadó: Napkút Kiadó

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 80 oldal

Műfaj/téma: meseregény

ISBN: 978-615-628-3351

Fülszöveg:

Különleges legendák keringenek a Tündérfürt utca egyetlen épülete, egy elhagyatott szélmalom körül. Egyesek szerint ha tizenkétszer körbeszaladod, a malom tündérei valóra váltják a kívánságodat. A falubeli gyerekek vágyai pedig sorra teljesülnek is.

Szilágyi Filkó bármit megtenne azért, hogy bizonyítékot találjon a tündérek létezésére, és végre elhallgattassa kételkedő ikertestvérét, Kelement.

A nyomozásnak újabb lendületet ad a malomba költöző új jövevény, aki bátorrá tevő gumicsizmájában fenekestül felforgatja a fiúk mindennapjait. 

De vajon tényleg tündérek teljesítik a kívánságokat? Mi van akkor, ha egy kívánság örökre kívánság marad? Szegődj a tündérek nyomába Bertivel, Filkóval és Kelemennel, hogy megtudd a választ! 

Véleményem: 

Kemendy Júlia Csenge története teljesen magával ragadott, nagyon tetszett. Bizonyára mindenki hitt valamiben gyermekkorában. Én is... és így van ezzel Szilágyi Fülöp is, Filkó, aki a tündérekbe veti hitét, akik már számtalan kívánságot teljesítettek, meglátása szerint. Fájó pont számára azonban, hogy ikertestvére hitetlen ez ügyben, így fontosnak tartja, hogy bebizonyosodjon a tündérek létezése. 

Jelentőségteljes momentum a testvérek életében Kőrösi Alberta, Berti érkezése is, aki édesapjával a Tündérfürt utca 12. szám alatt álló malomba költözött, amely Máté keze munkájának köszönhetően új életre kelt a felújítása és az otthonossá tétele által. 

A kislány barátsága révén bebocsáttatást nyertek a fiúk is eme varázslattal felruházott épületbe, akiket teljesen elbűvölt a malom, és a köré szőtt misztikum, melynek igazságtartalma után mindenképpen utána szeretnének járni, főként azért is, mert Bertinek is lenne egy igazán sok varázslatot igénylő kívánsága. Édesanyja hiánya ugyanis csillapíthatatlan. A kívánság pozitív kimenetelének érdekében hármasuk létrehozta az ACSHM-t, azaz az Anyacsalogató Hadműveletet, melynek stratégiájában utánajárnak a tündérek valószínűsíthető létezésének is, amelyben segítségükre van Berti varázscsizmája is, amely ezután nem csak a kislánynak, de Filkónak is bátorságot ad egyes esetekben. Fülöp haditervük felvázolása során mélyen elmerengett azon, vajon mennyi az esélyük arra, hogy visszacsalogassák Berti anyukáját, illetve, hogy elég lehet-e egyáltalán egy ilyen nagy dologhoz is a tündérek varázsereje? Ha igen, talán ő is megkapná azt, amire annyira vágyik: a bizonyítékot arra, hogy valóban léteznek. Azt sem tartotta elképzelhetőnek a fiú, hogy egy ilyen varázslatos helyen nincs varázslat... és, ha végre találkoznának egy tündérrel, akkor végre Kelemen is beláthatná, hogy mennyire nem volt igaza, és mennyire igazságtalan volt vele, amikor kinevette őt. 

A gyerekek a nyomozás során végül Piri néninél kötnek ki, aki felfedi előttük a nagy titkot a tündérek kilétével kapcsolatban. A néni szavai kulcsfontosságú és elengedhetetlen tanulságot sugallnak, melynek mélységéből és logikusságából a fiatalok is levonták a konklúziót, miszerint:

"Mindig arra koncentrálj, amid van, ne azt hiányold, amit nem kaphatsz meg."

"A kívánságokat valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek születik - folytatta Piri néni. - Akkor teljesül, ha elég kitartóak vagytok hozzá. Dolgoznotok kell azért, amit el akartok érni, semmi nem fog az öletekbe hullani. Mondjuk úgy, hogy én csak a vizet adom, ti vagytok a kertész és a mag egy személyben."

A végén kiderült az is természetesen, hogy miért is szükséges a kívánságok kérésénél körbeszaladni tizenkétszer a malom épületét. Piri néni elbeszélése alapján azonban igazán örülhetnek a gyerekek annak, hogy nekik csak szaladgálniuk kell, hiszen Petra nővére a rákjárás erejében hisz... a mozgás azonban egészséges, inti őket, hogy ezt sohase feledjék. 

Filkó végül rájött arra, hogy végig rosszul gondolkodott. Bertinek ugyanis nem arra volt szüksége, hogy az anyukája visszatérjen hozzájuk, hanem arra, hogy észrevegye az apukáját, aki mindent megtett az ő boldogságának érdekében.

Megmosolyogtató volt számomra a Rejtélyek Sötét Sarka is, amely minden oda eső tárgyat elnyel, illetve a kotyogós kávéfőző hangjának és ezzel kapcsolatos elnevezésének magyarázata is, mely szerint azért ez a neve, mert mindig kikotyogja a titkokat. Édesapjuk indoklásának következtében ezért a fiúk soha nem beszéltek titkos dolgokról a konyhában, mígnem kiderült számukra is, hogy csak a hangja miatt hívják így.

Aranyosnak találtam a történetben felbukkanó pókot, Dömötört is, akinek jelenlétét a kislány elsőbbsége miatt is tiszteletben tartotta, így ketten osztozva a helyiségen mintegy szobatársként tekintett rá.

"Lakott itt egy pók, amikor beköltöztünk. Mégsem tehettem ki csak úgy a szűrét, hiszen ő volt itt előbb. Dömötörnek neveztem el. Mondjuk, miatta mindig hordanom kell a gumicsizmámat, mert egyébként eléggé félek a pókoktól."

A könyvben megjelenő másik állat is kedves volt számomra, habár a gyerekek féltek tőle, és gonosznak tartották. Ő Norbert, Piri néni kecskéje, akinek személyisége a későbbiek során tisztázódik. 

Interaktívak és aranyosak az illusztrációk is, melyek még színesebbé teszik ezt a csodálatosan kedves történetet.

A szeretet, a barátság, az összetartás, a vágyakozás, a remény, a kitartás és a kíváncsiság története ez a könyv, amely segítő funkciója által is egy szerethető és gyermekbarát mű, amely életszerű megoldással zárul. 

A Tündérfürt utca 12. 2. része A Bertibátorító Hadművelet címmel várja a megjelenését.

A sorozat első részének elolvasását követően biztos voltam abban, hogy a második, még megjelenés előtt álló része is tetszeni fog nekem. És nem is csalódtam... ismét megoldandó problémák kereszttüzében találták magukat a gyerekek, miközben újabb tanulság levonásával újfent tanultak valamit, valami fontosat a bátorsággal kapcsolatban.

A történet a tündérek éves gyűlésére való felkészüléssel, illetve gyűlésével kezdődik, amelyen a fiatalok is részt vettek. Izgatott várakozásuk végül csalódottságba torkollott, hiszen rosszabbnak tartották az ülést, mint a legunalmasabb napot az iskolában.

Ezt követően csalódottságukat tovább fokozta Berti barátságtalan viselkedése is, melyet nem igazán értettek a fiúk, pedig igazán világos oka volt... a kislánynak meg kellett küzdenie az új béna cipőjével, amelyben tiszta szerencsétlenségnek érezte magát, és, amely NEM A BÁTORSÁGOT ADÓ VARÁZSCSIZMÁJA volt.

A balszerencse természetesen nem kerülte el, mi több még új "becenevet" is kapott az osztály leggonoszabb lányától, amely a tragikus felelését követően ragadt rá. Lenke, azaz Szerencsétlenke. Berti már csak árnyéka volt ekkor önmagának, hiszen bátorságával együtt az önbizalma is nyomtalanul eltűnt.

Filkó szívét gúzsba kötötte az a gondolat, hogy elveszíthetik az igazi Bertit. Fogalma sem volt mitévő legyen, hogyan segíthetne a lányon, akinek haragja ekkor már mindenkire (is) irányult. Haragudott a hóra, az unalmas tündérekre, az apukájára... úgy fortyogott, mint a boszorkány üstje.

Filkó és Kelemen barátnőjük kibírhatatlansága miatt egy új haditerv kidolgozásába kezdett, melynek ugyancsak frappáns nevet találtak: Bertibátorító Hadművelet. Piri néni bölcs tanácsát kérve és követve, kezdtek eme segítő akció megvalósításába.

"..., a jó példa ragadós."

Hamar megfejtették a néni útmutatását, miszerint nekik is le kell győzniük a félelmeiket, talán akkor Berti is könnyebben néz szembe a sajátjaival. A fiúk vállalták rettegéseik tárgyának leküzdését, nemes céljukat szem előtt tartva. Így derülhetett ki végül, hogy Norbert, a kecske nem is gonosz, ő is csak egy barátságos ártalmatlan jószág, így szükségtelenné vált a továbbiakban elkerülniük.

Biztosan sokan vagyunk még úgy, hogy félünk a magasban... történetünk egyik főszereplője, Filkó sem rajongott érte, így a titokzatos ajándékdobozban rejlő, óriáskerékre szóló jegyek sem hozták lázba. Sőt! Remélte, hogy szüleik nem engedik majd őket felszállni rá. Azonban abban egyetértésre jutottak, hogy Piri néni nem véletlenül válogatta össze a doboz tartalmát, mindegyik tárgy és eszköz valamilyen célt szolgál. 

" - Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság - jelentette ki a néni.

- Az igazi bátorság? - kérdezett vissza Filkó bizonytalanul.

- Úgy van. Legyőzni önmagunkat... nos, ezt nevezem én igazi bátorságnak."

A sötétség, a pókiszony és a magasság félelmének legyőzésével végül a fiúk megmutatták Bertinek a helyes utat az önmagához és bátorságához való visszataláláshoz.

Csodálatos történet a barátság erejéről, a kurárzsiról, félelmeink legyőzéséről. Nagyon örülök, hogy előolvashattam! Mindkét kötetet ajánlom önálló olvasásra vagy esti mese gyanánt, hiszen a fejezetekre bontott történet jól értelmezhető, nyelvezete könnyen érthető.

Értékelésem mindkét történet esetében:

"A Tündérfürt utca 12. című sorozat második részének, A Bertibátorító Hadműveletnek a kiadása azonban még várat magára. Megfelelő anyagi forrás híján megjósolhatatlan, mikor fog a kész kézirat könyv formát ölteni, hogy eljuthasson a nagyközönség elé.

Ezért kérem most a segítségeteket: ha szeretnétek olvasni a könyvet, kérlek támogassátok a kampányt, pár száz forint is sokat számít!" - Kemendy Júlia Csenge

A könyv előrendelhető: 

https://www.ulule.com/a-bertibatorito-hadmuvelet-kiadasa

Segítség az előrendeléshez:

https://www.facebook.com/kemendyjuliacsenge/videos/343907493982062/ 

Nyereményjáték:

https://www.facebook.com/kemendyjuliacsenge/posts/452552306604008

Támogassuk magyar szerzőink munkásságát, műveik megjelenését!

 2021-es évem összefoglalása a könyvek terén

"A könyv olyan, mint egy keménykötésű gyógyszer, amit nem lehet túladagolni. A könyvek boldog áldozata vagyok." - Karl Lagerfeld

A könyvek iránti szeretetem egészen kisgyermekkoromig nyúlik vissza, melyet azóta sem szűntem meg érezni. Sőt! Mégis volt olyan időszakom, amikor a könyvek sajnálatos módon háttérbe szorultak az életemben. Az elmúlt néhány évben tértem vissza a könyvek csodálatos világába, melynek nagyon örülök, hiszen számtalan lenyűgöző és bámulatos történet megismerésével lettem gazdagabb ezáltal. 

Nézzük, mit tartogatott számomra a 2021-es év.

2020 decemberének végén a jövő évre vonatkozólag 85 darab könyvet tűztem ki célul, elolvasásra, kockáztatva, hogy sikerül megugranom a '20-as évem teljesítését, melyet 89 könyvvel zártam. Sajnos, vagy nem sajnos eme irányú tervem nem valósult meg, hiszen 2021-ben 75 könyvet sikerült "csak" elolvasnom, melyet azért szép teljesítménynek gondolok abból kifolyólag is, hogy év közben végeztem a segédkönyvtárosi képzésemet is, illetve, hogy 2019-ben csak (macskaköröm nélkül) 39 könyvet olvastam el. Oldalszámilag a 75 könyv 24.558 oldalt jelentett, melyből átlagot vonva, megállapítható, hogy 300 oldal feletti könyvek fordultak meg a kezemben a múlt évben, mely majd a bontásban is jól látszik. Az évből két hónapot emelnék ki: amikor a legtöbbet, és amikor a legkevesebbet olvastam.

Augusztusban bújtam a legkevesebbet a könyveket, ekkor ugyanis mindösszesen 867 oldalt olvastam el, melynek oka a vizsgákra való félkészülésre vezethető vissza. Ezt azonban nem bántam meg, megérte. 

Decemberben olvastam a legtöbbet, erre a hónapra 2477 oldalt és 8 könyvet számoltam össze. E szép számok elérésére az ünnepek és a szabadság adott lehetőséget. 

2021-ben összesen 8 olyan napom volt, amikor nem volt időm olvasni, a többi esetben, még a legfáradtabb estéken is sikerült olvasnom egynéhány oldalt.

Az előző évben olvasott könyvek közül 39 könyv (52%-os arány) kapott tőlem öt csillagot, míg 2020-ban ez az arány 68,5%-kal 61 könyvet, 2019-ben pedig 66,6%-kal 26 olvasmányt jelentett.

2021-ben az öt csillagot elért olvasmányaim, olvasási sorrendben a következők voltak:

• Szántó Dániel: Revans,
• B. E. Belle: Hazugok,
• Szabó Magda: Az élet újrakezdhető - Interjúk és vallomások,
• Marie Benedict: Clara,
• Papp Dóra: Tükörlelkek,
• Shalini Boland: A titkos mama,
• Papp Dóra: Tükörlelkek 2.,
• Jodi Picoult: Egyszerű igazság,
• John Marrs: A jó szamaritánus,
• Anne Frank: Anne Frank naplója, 
• Fodor Petra: Egy pillanat bátorság,
• Julie Kagawa: The Iron Queen - Vaskirálynő,
• Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó,
• Julie Kagawa: The Iron Knight - Vaslovag,
• Markus Zusak: A könyvtolvaj,
• Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban,
• Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa,
• Nagy Eszter: Életünk harcai,
• Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek,
• Fábián Janka: Julie Könyvkuckója,
• Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz,
• Guillaume Musso: Most!,
• Dezső András: Magyar kóla - A kokain útja Magyarországon,
• Bíró Zsófia: A macska mondja meg! - Mit egyél és mit ne,
• Sienna Cole: A köd után,
• Szakács Eszter: Kallantyú meséi,
• Szűcs Péter: Dharma,
• B. Czakó Andrea: Pitypangtánc,
• Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért,
• John Marrs: The One - A tökéletes pár,
• Böszörményi Gyula: Lopotnyik,
• Szurovecz Kitti: A kisemmizett angyal,
• Bakóczy Sára: Crescence - Széchenyi menyasszonya,
• Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje,
• Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon,
• Szurovecz Kitti: A sokszívű, 
• Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc,
• Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei - Első könyv,
• Guillaume Musso: Regényélet

Melyekből kiválasztottam az ÖT legjobban kedvelt olvasmányomat.

Ezek a következők voltak: 

• Shalini Boland: A titkos mama,
• John Marrs: A jó szamaritánus (a Tökéletes pár című könyve is nagy hatással volt rám),
• Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa,
• Sienna Cole: A köd után,
• B. Czakó Andrea: Pitypangtánc.

Az olvasmányaim közül Kiran Millwood Hargrave: Tinta és Csillagfény című könyve kapta a legkevesebb csillagot, hiszen hatalmas csalódást okozott számomra ez az ifjúsági könyv, melyhez nagy reményeket fűztem. Alapvetően a történet elgondolását szupernek éreztem, sajnos azonban nem egészen éreztem átgondoltnak a történet vezetését, és nagyon bántották a szememet a helyesírási hibák is. A csodálatos borítóval és fantasztikus illusztrációkkal ellátott könyv mégis számomra kissé érthetetlen volt, nehezen is olvastam, pedig kedvelem a mítoszok és legendák köré épített történeteket.

Kellemes csalódást okozott azonban az a könyv, melyhez nem fűztem nagy reményeket, és egy kihíváshoz kapcsolódóan választottam ki. Ez a mű Elizabeth Adler: Velem Velencében című története volt, melyben több szálon futó cselekmény alapján követhettem végig az igazán izgalmas és fordulatos sztorit. A mű végén természetesen összeértek ezek a szálak, szépen lezárva ezáltal a könyv történetének többszálúságát, teljességet adva neki, bezárva a kört egy szép kerek történetet adva az olvasójának, vagyis most nekem. Számomra nagyon tetszett az alapcselekmény, amely a régiségekre és a kincsekre épült, izgalmas, nyomozós krimiszálat építve köré. A történet középpontjában egy nyakék állt, amely sajátos történelmi jelentőséggel is bírt, és amelynek ezáltal, valamint értékének köszönhetően többen is a tulajdonosai szerettek volna lenni. Mindebből adódóan cselszövések indultak érte, melyekről a valódi birtokosa, a nyakék örököse mit sem sejtett - egy darabig. Az ármánykodások közepette a szereplők között bizalmatlanság alakult ki - nem tudva, de végül mégis rájőve arra, ki is a valódi segítő, és ki a valódi mesterkedő, aki a végsőkig is képes elmenni terveinek megvalósítása érdekében, melynek hátterében a kapzsiság, a pénzsóvárság és az önös érdekek álltak. A könyv befejezésében végezetül a nyakék a megfelelő helyére kerülve kizárta azt a lehetőséget, hogy tulajdonosának életére törjenek - még egyszer.

Összefoglalva úgy gondolom és érzem jó olvasmányaim voltak 2021-ben, hiszen kevés volt az, amely nagy csalódást okozott a vártakhoz képest. 

És most következzenek a statisztikai adataim az olvasás és a könyvek terén.

TERJEDELEM SZERINT az olvasásaim a következőképpen alakultak:

• 8 darab 100 oldal alatti,
• 4 darab 100 oldal feletti,
• 16 darab 200 oldal feletti,
• 28 darab 300 oldal feletti,
• 12 darab 400 oldal feletti,
• 5 darab 500 oldal feletti,
• 2 darab 600 oldal feletti

könyvet olvastam el az év folyamán, melyeknek az ÁTLAGÉRTÉKELÉSE: 4,6 csillagosra sikeredett. (2020-ban és 2019-ben ez az érték 4,7 csillag volt.)

LEGRÖVIDEBB IDŐ ALATT Harcos Bálint: A boszorkánycica című verses meséjét olvastam el, amely egy igazi, varázslatokkal teli, kedves, bájos és végtelenül szerethető történet volt, rímekben elbeszélve, fantasztikus és csodaszép illusztrációkkal megjelenítve, szenzációs és mosolygással teli 20 percet adva számomra.

Ezzel szemben a LEGHOSSZABB IDEIG TARTÓ olvasásom Szendrey Júlia: "Naponként árvább..." című műve volt, melyet naplóbejegyzésekként, napról-napra olvastam, egyre mélyebben megismerve Júlia érzéseit, gondjait, kételyeit. Júlia alakját, mint irodalmi, mint történelmi személyként is kedvelem, annak ellenére, hogy egyes vélemények szerint megosztó személyiség (volt). 

Egy kedvelt idézet a naplóból:

"Szerelem kell nekem, másként nem élhetek! megfagy lelkem örökre, ha nincs, ki részt vegyen e lángban, melly bennem dúl, mellyet minden idegeimen, mint egy lávafolyamot szüntelenül lobogni érzek, mely kénytelen önmagát emészteni, mert nem talál tárgyat, melly lángolását visszatükrözhetné." - 1846. dec. 2. Károly

Felvetődött bennem az a kérdés is, hogy vajon, mely nemzetiség íróitól olvastam a legtöbbet? Az olvasmánylistámat áttekintve, megállapítottam, hogy a tavalyi évben (is) első helyen végeztek a magyarok.

NEMZETISÉGEK SZERINT A KÖVETKEZŐKÉPPEN TELJESÍTETTEM:

• Első hely: magyar írók művei, 34 könyvvel, mely 45,3%,
• 2020-ban: 54 könyv - 60,7%,
• 2019-ben: 34 könyv - 87,2%.
• Második hely: amerikai írók művei, 16 könyvvel, mely 21,3%, 
• Harmadik hely: angol és francia írók művei, 5-5 könyvvel, mely 6,7-6,7%-ot jelent az összolvasásomból.

NEMEK SZERINTI felosztás alapján

• a női szerzőktől 58 könyvet olvastam, amely 77,4%-ot, míg 
• férfi íróktól 17 művet olvastam, amely 22,6%-ot jelentett.

2020-ban és 2019-ben is ez az arány volt a jellemző, többségében tehát női szerzőktől olvasok. De nézzük, számokban ez mit is jelent:

2020-ban: 

• női írótól 59 művet olvastam, ez 67,4%-ot ért, míg
• férfi szerzők munkásságából 29 könyvet vettem a kezembe, ez 32,6%-ot jelentett.

2019-ben, a 39 kiolvasott könyvből:

• 31 művet női szerzőtől (79,5%),
• 8 könyvet (20,5%) pedig férfi írótól olvastam el.

Érdekelt az is, hogy mennyi könyvet forgattam a kortársaktól, így ismételten végigböngésztem a listámat, amelynek során összeszámoltam az élő és már elhunyt íróktól olvasott könyvek arányát.

• Élő szerzőktől 66 könyvet (91,6%),
• Elhunyttól pedig 6 művet (8,4%) olvastam, míg
• három szerzőről nem találtam semmilyen adatot, így őket kihagytam a számolásból.

Ezt követően olvasmányaimat KIADÓK SZERINT is csoportosítottam, ugyancsak egy képzeletbeli dobogót létrehozva ezáltal. 

• Első helyen a Könyvmolyképző Kiadó végzett, 12 könyvvel,
• Második helyen holtversenyben a Libri és az Athenaeum, 7-7 könyvvel,
• Harmadik helyen pedig az I.P.C. Könyvek, 5 könyvvel.

A dobogós helyezetteken kívül még 28 kiadótól olvastam, így:

• az Abától - 1,
• az Atlantic Presstől - 1,
• az Álomgyártól - 4,
• a Boooktól - 1,
• a Cerkabellától - 1,
• a Cicerótól - 2,
• az Editio Princepstől - 1,
• az Európától - 2,
• a Főnix Könyvműhelytől - 1,
• a General Presstől - 2,
• a Gold Booktól - 1,
• a Harlequin Magyarországtól - 2,
• a Holnaptól - 1,
• a Jaffától - 1,
• a Kulcslyuktól - 1,
• a Lazitól - 1,
• a Letterotól - 2,
• Magánkiadásban megjelentet - 1,
• a Manó Könyvektől - 2,
• a Maximtól - 3,
• a Mórától - 1,
• a Művelt Néptől - 1,
• a Naphegytől - 1,
• a NewLine Kiadótól - 1,
• a Pagonytól - 3,
• a Parktól - 4,
• az Ulpius-háztól - 1, és
• a XXI. Századtól - 1 könyvet olvastam el.

A kiadók sokszínűségéből adódóan sejthető, hogy nem csak felnőtt szépirodalmat forgattam az év folyamán. Eszerint:

• 7 mesekönyvet, 
• 13 ifjúsági olvasmányt,
• 53 felnőtt szépirodalmi könyvet, és
• 2 szakirodami művet olvastam.

Megnéztem azt is, milyen arányban forgattam könyvtári, kölcsönkapott és saját könyveket. A számok következőképpen alakultak:

• 55 könyvtári (73,4%), 
• 13 saját (17,3%),
• 7 kölcsönkért (9,3%) könyvet olvastam 2021-ben.

Az egyre jobban teret hódító e-könyvek világában, figyelembe vettem azt is, hogy a múlt évi olvasmánytermésből mennyit olvastam e-bookban (főként miután beruháztam én is egy ilyen eszközbe, habár jelenleg még keveset használom). Az összegzésem alapján egyértelműen a hagyományos könyvek "győzedelmeskedtek", amint azt a számok is jól megmutatják:

• 66 könyvet olvastam papíralapon (88%),
• 9 művet pedig e-formátumban (12%).

Az olvasmányaim összegzésének végére érve, a jövőre vonatkozó terveimet is számba vettem. 

Elhatározásaim között szerepel, hogy:

• figyelmen kívül hagyom az oly vonzó könyvkihívásokat a molyon, és nem vadászom plecsnikre. Ennek az az oka, hogy a múlt évben többségében kihívások alapján olvastam, sokszor majdnem kicsúszva a megadott időintervallumokból, szinte elveszítve ezáltal az olvasás örömét.
• 2022-ben kiolvassam az itthon olvasásra várakozó könyvek többségét, de főként Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatát, mely 2021-ben is a terveim között szerepelt, azonban az első pontban leírt okok miatt sajnos ez irányú tervem megvalósítása elmaradt.
• az idei évben több ifjúsági olvasmányélményt szerezzek, jelenleg még nem publikus, ugyancsak jövőbeli elképzelésem megvalósításának érdekében.
• ~95 könyvet elolvassak az év során.

Az év végére kiderül, mindezeket az elgondolásaimat mennyiben sikerült megvalósítanom, és e számok mennyiben változnak majd.

Minden kedves molynak kellemes betűfalást kívánok 2022-re is!